Prechod na navigáciu Hlavné menu
Plešivec HU

A község történelme

Pelsőc történetéből 1890-ig

Az Árpád-kori magyar történelemben kevés oly falunév található, amely megelőzte volna saját települését. Ezek közé tartozik Gömör vármegye bányavidékének egyik legkorrábbi települése Pelsőc. A XII. században a Pelsőc név alatt nem a jelenlegi városkát kell értenünk, hanem azt a hatalmas birtoktestet, mely a Nagyhegy lábánál elterülő Ardótól /neve magyar eredetű, jelentése erdőóvót jelent/ Somkúton keresztül Berzétéig, Csetnekig húzódott. Maga a Pelsőc - Plesivec megnevezés a Nagyheggyel függ össze. Jelentése, kopasz-kopár plesivy, s ha megfigyeljük a hegyet közelebbről, még ma is rengeteg "kopár" sziklát fedezhetünk fel rajta. A Nagyhegy kapta tehát a kopasz megjelölést, s mint valami "információs", tájékozódási pont szolgált az errefelé gyakran megfordult kereskedőknek, kalmároknak, kupeceknek, utazóknak.
Az elnevezés tehát helymegjelölést jelentett s innét szelídült a későbbiek folyamán Pelsőccé, Plesuck, Plesuch, Plesücz-1243, Peleseuch, Pleseuch-1258, Plusuch-1318 , Plysouch-1320, Pilisych-1328, Plusuti-1332. A terület előbb az Avar birodalom része, közvetlenül a magyarok előtt pedig a bolgár kánság végvidéke, de megtelepedését a Sajó-melléki őrségnek köszönheti, melyek a vidéket már a X. század végén elérik s innét haladnak tovább fel a Szepességbe. Ezt a hatalmas birtoktestet a XII. század vége felé kiszakítják a Gömöri ispánság területéből és a tornai erdőispánság fennhatósága alá helyezi a király. Viszonylag rövid ideig van a tornai ispánság uradalmában, hisz 1200 körül már Miskolc nembéli Domonkos bán kezén találjuk, aki rokoni viszonyban állt a III. Béla magyar királlyal. Halála után fia Bors comes örökli az uradalmat. Bors magtalan halálával az uradalom visszaszáll a királyi koronára. A tatárjárás után, 1243. június 5-én IV. Béla magyar király gyermekkori játszótársainak, az Ákosmonostoráról származó Ákos nembeli Máté fia Szár Detrének és testvérének Fülöp ispánnak adja a birtokot, kik főleg a tatárok elleni küzdelemben szereztek elévülhetetlen érdemeket. Szár Detre, királyával harcol a muhi csatában, súlyosan megsebesül, de élete kockáztatásával is végigkíséri, a menekülő királyt egész Dalmáciáig. Ekkor a pelsőci uradalomhoz tartoztak a következő nagy jószágok: Taploca, Pelsőc, Csetnek, Mirk-Ardó, Somkút, Lekenye, a dobsinai nagy erdőség, Berzéte, Kövi és Lice. Ahogy az Ákosok megkapják a földeket, azonnal uradalmakra osztják, így lesz Pelsőc uradalmi központ. Persze indokolta ezt fekvése, hisz a települést főútvonal "hadak útja" szeli át. Itt futott át a borsodból ki induló "nagy országút" a publica strata, mely innét halad tovább Rozsnyó felé. Itt épült fel a Boldogságos Szűz tiszteletére nevezett-anyatemplom, nem sokkal később pedig az Ákosok itt emelnek nemzetségi monostort, melynek védőszentje Szent György. A monostor egyben a család temetkezési helye. A jelenlegi református templom helyén állt. 1318-ban a monostor megkapja szükségei kielégítésére Vígtelke falut. Élénk kereskedel¬mi és forgalmi kapcsolatokat építenek ki a környék városaival, ennek eredménye az, hogy a tatárjárás után nem sokkal már élénk piaca van Pelsőcnek, hol kalmárok, árusok és vándorkereskedők cserélgetik portékájukat. Lakosainak száma egyre emelkedik, a XIII. század végére már városi jelleget ölt, hisz több oklevél "oppidumnak" nevezi. Lakossága magyar és szláv, közösen végzik a faluépítő tevékenységet. Szár Detre unokája, Benedek fia Domokos a Bebekek őse a monostor mellett ellentétben a népi hagyományokkal, nem a Kónyárton felépíti várát s a nagy forgalmú városkában vámot állíttat fel.
Az Árpádok kihalása után az Anjou korban éri el a városka fejlődése fénypontját. Károly Róbert Domokos kérésére 1328. április 21-én Pelsőcnek Csetnekkel együtt városi rangot adományoz s Korpona jogait biztosítja. Minden hét csütörtökén hetivásárt tarthatnak. A város pallosjoggal bír, a város bíráskodhat /külön joggal/ a tolvajok és gyilkosok felett s választott bírái vannak. Egyháza az esztergomi érsekség gömöri főesperességébe tartozik, temploma a megye leggazdagabbjai között van számon tartva. Szabad bíráskodási és bíróválasztási joga is volt Pelsőcnek. Megélhetésüket főleg az állattartás biztosította. Az ipar jelentőségét tekintve elmaradt az állattartás mellett, bár vannak híres ötvösei és kézművesei. Mészégetéssel is foglalkozik a városka. Eredeti határában vashámorok is vannak. Hatalmas erdői kitűnő alkalmat kínáltak a fakitermelésre.
A városkának legjobban jövedelmező ága a gyümölcstermesztés. Korabeli krónikák hatalmas gyümölcsöseiről tesznek említést, szinte nem volt porta, ahol ne lettek volna virágzó gyümölcsös kertek. Ebben az időben már tudomásunk van malmáról is. A XV. század első harmadában 1427 -ben Pelsőcön 52 portát számolnak össze, mely a megye 13-ik, legnagyobb településévé emeli.
A XV. század dereka felé az ország politikai élete nagy hatással volt a városka fejlődésére. 1439.okt. 27.-én Neszmélyen meghalt a beteg Albert király. Rögtön utána kitört az elégedetlenség a népek közt, majd a főúri hatalmaskodásoktól volt hangos az ország, amely tele volt jajkiáltásokkal. 1440. június közepén kezdetét veszi a polgárháború Erzsébet királyné és I. Ulászló hívei közt. Nem sokkal később megyénkben feltűnnek Jiskra seregei, kik jó húsz évig éltek s harcoltak vidékünkön. 1526. november 15.-én Székesfehérvárott a főurak egy része s a köznemesség nagy tömege az ország legnagyobb birtokosát Zápolyát ülteti a trónra, az udvari párt főnemesei pedig Pozsonyban Báthory István nádor vezetésével 1526. december l6-án egyhangúlag királlyá választják Ferdinandot. Ezzel megindul Magyarország kálváriája, küszöbön áll egy polgárháború, a helyzet az országban szinte áttekinthetetlen. A gazdasági helyzet rohamosan romlott, ami Pelsőc esetében kimutathatólag bizonyítható. 1548-as jelentések szerint az esztendőben 24 egész job¬bágyportán gazdálkodnak a lakosok míg 1427-ben még 52-en. Bár ekkor már működik a városban a vám is, mely a Sajó folyó alatt állt, két kisebb és két nagyobb hídon. A század derekán betört a török a megyébe. 1556-ban Jolsvát teljesen lerombolja, 160 házat gyújt fel,400 embert elhurcol, ugyan ez a sors éri 1558 nyarán Pelsőcöt is. 1566-ban a tö¬röknek behódol az egész megye. Pelsőc területi fekvését figye¬lembe véve, főútvonal felvonuló hadi út mentén feküdt, s ez, ami eddig előnyére vált kereskedelem most a vesztét okozta. Az állandóan erre bolyongó török seregek és martalóc hadak rettentően adóztatják és sarcolják Pelsőcöt. Ennek az lesz a következménye, hogy 1566-ban Pelsőcön előbb hét, aztán már csak négy egész portát jegyeznek fel a korabeli krónikák. 1678-ban a várost, mint konfiskált birtokot Szendrő várához tartozónak találjuk a lakosok ide járnak robotra s itt 4 egész telekkel, 27 fél jobbágytelekkel, 8 zsellérrel, 9 elhagyott házzal és 15 lakatlan belső településsel találjuk. Hosszú évekig nem változik Pelsőc arculata. Marad a nyomor, adózás és a kibírhatatlan robot. 1570-ben a városnak ismét van bírája, a város jegyzőkönyvei 1581-től maradtak fenn. 1695-ig magyarul vezetik őket. A XVII. század közepén kapnak "armálist" az Urbánok. Pelsöci Urbán Miklós, György, Benedek és Márton 1637. december 5-én kapnak III. Ferdinand királytól címeres levelet. Külön említést érdemel a Kardos család, kései leszármazói a mai napig itt élnek,címerüket Lipót király adományozta 1667. január 14-én Kardos Györgynek és általa András és Mihály testvéreinek, amit 1667. július 5-én hirdettek ki megyénkben. Címerük - kék pajzsban zöld alapon fehér egyszarvú. 1662-ben Pelsőcön a telkeken 124 önálló jobbágy él, a birtokosok Rákóczi Györgyné Báthory Zsófia és Rákóczi László. Portáiknak száma 55 fél jobbágytelek és 3 negyed jobbágytelek. Az 1660-as esztendőkben meginduló nagy török ellenes háborúkkal egy időben megjelenik az új hadiadó, a porció az állami hadiadónak terményben fizetett része. 1671-től az országban elszállásolt Habsburg zsoldos hadsereg tartásának terhét az egyes településekre ember és ló porciók formájában vetették ki. 1688-ban a városkában 43 egész és féltelkes paraszt lakott, de mindössze csak nyolcnak volt igásállata. Fél telek híján 24 a teljesen puszta, bár házak még állnak rajta. 27 porta viszont már csak mint telekhely szerepel. II. Rákóczi Ferenc harcai is éreztetik hatásukat Pelsőcön. A lakosság életszínvonala egy kissé kezd emelkedni, de 1709-10-ben borzasztó pestisjárvány dühöng a városban. 1716-ban rakják le a vármegye ház alapkövét s három év múlva, július 3-án, már benne tartják az első megyei közgyűlést. Ebben az épületben rendezik majd be a megye első kórházát 8 ággyal. 1731-ben ismét nagy marhavész dühöng a városban.Nyolc esztendő elteltével pedig országos nagyságú járvány szedi áldozatait. 1743 ban oly nagy szegénység üti fel a fejét,hogy a gazdák arról panaszkodnak, még a fű sem nő ki a szárazság miatt, ismét be kell szántani az egész határt. Ez idő tájt kerül Pelsőcre a Szeremley család. Ősei Felsőrsről származnak, Szeremley György megveszi 1731-ben Rákóczi Ferenc pelsőci birtokát 7039 forintért a császári kincstártól. Unokáiban kihal a család így hatalmas javaik a Ragályi családra szállnak. Nemességet szerez a pelsőci Kurucznak is nevezett Hámosok, hisz Pálnak már a század második felében nagyobb jószágai vannak itt, majd vasolvasztó hámorai vasgyárai. Gyermekei tovább bővítik a
család vagyonát. Máriássy Miksától megvették berzétei jószágát, Rudna és Kőrös egyharmadát 125.000 forintért. 1821-ben a Rákóczi féle uradalmat Ragályi Ábrahámtól 55.227 rénes forintért, mely Pelsőc város feléből, a Nagyhegyből és a már fentebb említett falurészekből áll. 1826-ban majd ezekre királyi adományt is szereznek. A ma is élő Károlyi családnak őse Károlyi Lajos nemes 1794-ben kerül Pelsőcre. A zádorfalvai Lenkey családból származik Zsigmond pelsőci református pap élnek leszármazói is, kinek helynév magyarázati munkáját az Akadémia ezüst bilikommal és 100 arannyal jutalmazta. Nagylelkű ember volt, a 100 aranyat a Gömöri református papi és tanítói özvegyek és árvák segély egyletére hagyta. A tasnádi Nagy család egy ága is városunkban talált békességet s nyugalmat. Nagy György kisráskai prédikátor Gedeon nevű fia felesé¬ge Zsolnay Sára majd zabari Szontagh Júlia itt kezdte mérnöki tanulmányait a II. József által alapított pelsőci mérnöki iskolában, majd itt volt hosszú ideig Pelsőc főjegyzője. 1773-ban özv. Szeremley Károlyné a város legnagyobb birtokosa, 50 parasztja, 28 zsellére és 4 házatlan "gyalogmunkása" van. Ekkor Pelsőcnek 82 családja van, a város lélekszáma pedig 841.1788-ban a város ismét visszakapja országos és hetivásárjogát. A XIX. század elején úgy tűnik, ismét visszatér a boldog idő a város falai közé. 1806. augusztus 17-én József nádor látogatja meg Pelsőcöt. A magyar szabadságharcban Pelsőc becsülettel helyt állt, annak ellenére, hogy két hónapig rettenetes tífusz dühöngött a vidéken. 1849-ben borzasztó tűzvész dühöngött a városban. A század második felében ismét fejlődni kezd városunk. Felépül többek között a Miklóssy-féle acélműgyár, villanyvilágítási telepet létesítenek, a régi Veczki vízimalom helyén pedig megépül az új cellulózgyár. Huppert Manó megnyitja magnezit üzemét, s itt alapítják az első Magyar Papíripari RT-t. Önerőből megépítik a botgyárat, majd a szög-és szerszámkészítő üzemet. 1884-ben létrejön a "Gömörmegyei Magyar Közművelődési Egyesület", melynek alapítói a gömöri körjegyzőségi egyesület a Műkedvelő Társulat és Pelsőc Tanácsa. Pártoló és alapító tagjai : Bátky Lajos, Bresztovszky István,ifj. Czakó János, Czókoly József, Dolják Károly, Gaszner János, Müller Miksa, Pártos Miksa, Szarvas János, Szabin József, Szentpétery Sámuel, Veisz Márkus stb. 1891-93-ig Hámos László főispán és Kubinyi Géza országgyűlési képviselő kezdeményezésére megépül a pelsőc-murányi vasútvonal, melyet a Mandel Quittner és Hoffmann cég építtet. 1894. november 13.-án pedig átadják a pelsőc-nagyszlabosi vonalat. Az építkezési engedélyt dr. Neumann Rafael kapja, de a Magyar Építő r. társulat Csetnekvölgyi helyi érdekű vasút építési vállalata végezte. 1898-ban Blum Rezső megalapítja az elmegyengék pelsőci intézetét. 1883. Március 28-ával a vármegye új székhelye Rimaszombat lesz, s hiába épül fel Pelsőcön a megye legnagyobb vasúti gócpontja, a régi fényét az "oppidum" már nem tudta visszanyerni .

Egyház

Papját az 1332. esztendőből név szerint ismerjük. Benedictus sacerdos ecclesie Sanctus Georgi de Plusati. A század közepén nagy megtiszteltetés éri a pelsőci egyházat. 1349-ben VI. Kelemen pápa a Bebekek közbenjárására a Szent György templomnak búcsút engedélyez. Egyháza az esztergomi érsekség gömöri főesperességébe tartozik, temploma a megye leggazdagabbjai között van számon tartva. A család plébániatemploma eredetileg egyhajós, megnyújtott,a nyolcszög öt oldalával zárt szentélyű templom azonban már csak átalakított formában maradt az utókorra. A XV. században renoválták. A templom északi oldalához csatlakozó ún. Bebek kápolna minden valószínűség szerint a XVI. század műve. Falait féloszlopos bővített belső támpillérek tagolták. Klasszikus technika jellemzi faragott kőtagozatát, gazdaságosság és pontosság jellemzi a két hatalmas északi ablak körrácsát, a kettős ülőfülkét és a templomhajótól átvezető kapuzatot. Itt említjük meg az 1350 körül készült Utolsó-vacsorát és a Keresztre feszítést. Ezek a gyönyörű freskómunkák két itáliai vándorló festő keze munkáját dicséri. A festőket bátran azonosíthatjuk az esztergomi várkápolna csak töredékeiben fennmaradt falfestményeinek alkotóit.

Kovács Gazda Gyula 1993


 


 

webygroup

ma 2019.04.26 van

ma Jaroslava névnapja van


Slovenská verzia
English version

9228522

Főoldal